Mi tesz egy filmet lebilincselően izgalmassá, mitől lesz egy thriller hátborzongatóan félelmetes? A Nyomtalanul című holland kultuszthriller már évtizedekkel ezelőtt bebizonyította, hogy sem patakokban folyó vér, sem látható gyilkosság, de még pergő akciójelenetek és hollywoodi sztárok sem kellenek ahhoz, hogy egy film nagyot üssön.
Nyomtalanul / Spoorloos, 1988 - Fotó: IMDb
Minden idők egyik leggonoszabb és legemlékezetesebb filmje Tim Krabbé Az aranytojás című regénye alapján 1988-ban készült. George Sluizer rendező nézői és kritikusi elismeréseket arató feldolgozását sokan a legnagyobb thrillerek közt tartják számon; több kritikus egyenesen Hitchcock műveihez hasonlította, de
kivívta többek között Stanley Kubrick elismerését is, aki a valaha látott legrémisztőbb filmnek nevezte.
Tény, hogy a különleges atmoszférájú, titkokkal teli, lassú tempót diktáló, ám annál meglepőbb fordulatokat és izgalmakat, valamint döbbenetes végső gyomrost tartogató thriller ma is fogyasztható, és garantáltan beleégeti magát az ember emlékezetébe.
"Az örökös bizonytalanság elviselhetetlen"
Nyomtalanul / Spoorloos, 1988 - Fotó: IMDb
Egy fiatal holland pár, Saskia (Johanna ter Steege) és Rex (Gene Bervoets) örömtelinek ígérkező franciaországi nyaralásuk felé tartanak, amikor megállnak egy benzinkútnál. Mindkettejük életét gyökeresen megváltoztatja, mikor a lány beugrik a boltba, onnan ugyanis soha többé nem tér vissza.
Nyomtalanul eltűnik.
Rex hosszas várakozás után keresni kezdi, ám minden erőfeszítése eredménytelen: a lányt mintha a föld nyelte volna el - senki nem látott semmit, a rendőrség is tehetetlen.
A férfi kétségeesett nyomozásba kezd, mindent megtesz azért, hogy kiderítse, mi történt a szerelmével. Szó szerint az egész életét a lány megszállott felkutatásának szenteli. Minden idejét és vagyonát beleöli, hogy megtalálja Saskiát: hatalmas pénzből egész Hollandiát elárasztja eltűnt kedvese körözvényével, rendszeresen nyilatkozik a tévében a lány eltűnéséről, ahol beszámol saját eredménytelen kutatásáról is - látható, ahogy a szinte eszelőssé vált férfi egyetlen mániája rabjaként él, életének saját bevallása szerint is egyetlen értelme maradt, hogy kiderítse mi történt Saskiával.
"Kiderítem, mi történt vele!"
Nyomtalanul / Spoorloos, 1988 - Fotó: IMDb
Az évek során egyre inkább megtört férfit idővel már nem az érdekli, él-e még, nem az érdekli, hogy meghalt-e, csupán egyet akar tudni: mi történt a lánnyal. A film rendkívül fájdalmasan mutatja meg, hogy olykor még szerettünk halálát is könnyebb elfogadnunk, mint azt, ha semmit sem tudunk arról, mi történt vele, a tudásért pedig - bármilyen veszélyes is legyen - képesek vagyunk óriási árat fizetni.
"El fogom bírni a legszörnyűbb bizonyosságot is. De biztosat akarok tudni. Biztosat akarok tudni!"
- hangoztatja Rex eszelősen három év eltetével egy tévéfelvétel során, bízva abban, hogy akad valaki, aki az eltűnt lány nyomára vezeti.
Végül egy francia férfi jelentkezik nála, aki azt állítja: tudja, mi történt, és hajlandó mindent elmondani neki, ha belemegy egy játékba. Mint megtudjuk: egy különösen gonosz, őrült játékba.
Rexnek nem sok választása marad...
Megkezdik hát közös autóútjukat a filmtörténet egyik legkegyetlenebb fináléja felé.
"Aki észrevétlenül elmegy mellettem"
Nyomtalanul / Spoorloos, 1988 - Fotó: IMDb
Milyen lehet egy emberrabló? Nos, a párját megszállottan kereső, eszelőssé vált férfi mellett feltűnik a higgadt, jól szituált, ártalmatlan kinézetű Raymond (Bernard-Pierre Donnadieu), a rendezett családi életet élő, szakmájában megbecsült, teljesen átlagos francia férfi, akiről senki sem gondolná, hogy egy sajátos világnézet szerint működő pszichopata.
Bár nem újszerű dolog, hogy az emberrablók köztünk járnak - akik mellett bármikor elsétálhatunk az utcán - a film zseniálisan mutat rá, hogy a legveszélyesebb nem a nyálcsorgató, őrült pszichopata, hanem aki türelmének és intelligenciájának köszönhetően képes véghez vinni a tökéletes tervet.
Az emberrabló látszólag olyan, mint mi vagyunk: köztiszteletben álló, átlagos, hétköznapi ember, családja van, felesége, gyerekei, jó állása - látszólag ő is csak egy a millióból.
A film azzal formálja őt hátborzongató rémmé, hogy józan ész maszkját minden helyzetben sikerül magán hagynia mind a családja, mind az egész társadalom előtt. A látszólag unalmasan konzervatízv életet élő, öltönyt viselő egyetemi kémiatanárról, a társadalom megbecsült tagjáról senki sem sejti, milyen sötét titkokat hordoz a normális ember álarca mögött.
Raymond karaktere egyszerre érdekes, tenyérbe mászó és különösen rémisztő, hisz pszichopata emberrablóként ugyanolyan embernek tűnik, mint bárki más. Épp ettől lesz igazán félelmetes. A film pedig életszerű.
Nyomtalanul / Spoorloos, 1988 - Fotó: IMDb
Az emberrablás pszichikai mélységeibe leásó Nyomtalanul egy rendkívül hatásos, nagy erejű film. A rendező mindvégig finoman játszik a nézők idegeivel, szinte elviselhetetlenül feszültté téve Rex eszelős igazságkeresése mellett, Raymond higgadt gondolkodással megtervezett és elkövetett rémtettét.
A Nyomtalanul annak dacára idegtépően izgalmas, hogy egy csepp vér sem folyik a filmben. Nyomasztó hangulata, különleges atmoszférája, lassú, kimért, de a fesztültséget folyamatosan gerjesztő tempója visz magával, egyre inkább kiváncsiak vagyunk, hová vezet mindez.
A váratlan és meglepő fordulatokkal az izgalmat a végsőkig fokozó sztori igazi pikantériáját pedig a történetet lezáró, megdöbbentő és rendkívül gonosz finálé adja, amely végső döfésként olyan erős gyomrost okoz, hogy biztosan ott fog zakatolni az agyunkban. Nagyon sokáig.
Györgyi Mónika
