Az már önmagában hatalmas tragédia, ha egy kislány eltűnik az óvodából, ennél csak az a hátborzongatóbb, ha a rendőrség a gyerek létezésében is kételkedik.
Carol Lynley - Bunny Lake hiányzik / Bunny Lake is Missing, 1965 - Fotó: IMDb
Ha nem tudnánk, hogy az 1965-ös Bunny Lake hiányzik című filmklasszikust a legendás Otto Preminger rendezte, azt hihetnénk, hogy Hitchcock mester fejezte be zseniálisan a Psychót. A műfaj egyik remekművének számító, fordulatos, izgalmas és megdöbbentő végső csavart tartogató pszichothriller rejtélyes, titokzatos világát a lenyűgöző színészi alakítások mellett Paul Glass bizarr zenéje teszi félelmetesen megrázóvá és örökre emlékezetessé.
"Hogy tűnhet el csak úgy egy gyerek?!
Ann Lake (Carol Lynley), az egyedülálló amerikai anyuka épp most költözött Londonba. Négyéves kislánya, Bunny első napját tölti az óvodában, ám amikor anyja délután érte megy, sehol sem találja. Ez már önmagában hatalmas probléma, csakhogy van ennél is nagyobb:
senki nem emlékszik rá, hogy egyáltalán látta volna a kislányt az oviban.
A gyorsan segítségére siető bátyjával, Stevennel (Keir Dullea) az egész épületet felkutatják, ám hiába. Az eredménytelen keresés során Ann mindinkább kétségbeesik: Bunnynak semmi nyoma az óvodában, és mivel a zárt ajtók és a nevelők miatt az óvodából nem juthatott ki, egyre inkább az marad az egyetlen észszerűnek látszó lehetőség, hogy
a kislányt valaki elrabolta.
Bunny Lake hiányzik / Bunny Lake is Missing, 1965 - Fotó: IMDb
Ahogy a helyszínre érkező Newhouse felügyelő (a legendás Laurence Olivier) nyomozni kezd, egyre több különös dologra lesz figyelmes:
Londonba érkezésük óta az anyján és a nagybátyján kívül senki sem látta a kis Bunnyt - mi, nézők sem. Meglepő módon egyetlen képet sem tudnak róla mutatni, a lakásból pedig időközben eltűnt a kislány minden holmija; egyetlen ruháját, játékát sem találják, de még az útlevelének is nyoma veszett. Nincs feljegyzés az érkezéséről, vagy akár az óvodába való beiratkozásáról.
Miután pedig kiderül, hogy az anyának gyerekkorában volt egy Bunny nevű képzeletbeli barátja, a felügyelővel együtt lassan mi, nézők is elgondolkodunk: a kérdés talán nem is az, hogy hol van Bunny, hanem az, hogy
létezik-e egyáltalán a kislány?
Laurence Olivier, Carol Lynley, Keir Dullea és Clive Revill - Bunny Lake hiányzik / Bunny Lake is Missing, 1965 - Fotó: IMDb
Aggódás, kétely, döbbenet
Carol Lynley remekül alakítja az egyre kétségbeesettebb anyát; határozottsággal vegyes aggodalmához valami furcsa bizonytalanság is társul, amellyel végig sikerül homályban tartania a nézőt.
A film a kételyt percről percre növelve, több mint egy órán át játszik hibátlanul a kérdéssel: létezik a kislány vagy sem?
A legendás rendező, Otto Preminger szándékosan nem segít a válasz megtalálásában; a szereplők sugározta folyamatosan fokozódó nyugtalanság és bizonytalanság által rendkívül hatásosan vezeti a nézőt
az aggodalomtól a kételyen át a végső döbbenetig.
Mindeközben Paul Glass szinte gyermeki hangzású, bizarr zenéje hátborzongató kontrasztot ad a kiválóan fényképezett, sötét képi világnak.
A történet egyre inkább paranoiddá váló légkörét az idegenségérzet még inkább erősíti: Ann néhány napja érkezett Londonba, senkit sem ismer, egy idegen helyen kell bizonyítania igazát, ahol senki nem hisz neki - az anya hiábavaló küldelmét ez teszi méginkább szívszorítóvá. Egyetlen támasza a bátyja, akivel viszont mintha túlságosan is szoros és furcsán ragaszkodó lenne a viszonya.
Carol Lynley és Keir Dullea - Bunny Lake hiányzik / Bunny Lake is Missing, 1965 - Fotó: IMDb
Steven remekül felépített karakterén keresztül válik egyre inkább érezhetővé az a rendkívül kényelmetlenné váló érzés, hogy valami nincs rendben a világgal. Ann világával. Miközben az anya kétségbeesetten igyekszik bebizonyítani kislánya létezését, bátyja egy-egy elejtett megjegyzése egyre valószínűtlenebbé teszi azt.
Végül az utolsó fél órárában minden kifordul magából.
Egy ördögien hitchcocki atmoszférájú bababolti jelenet az addigi bizonytalanságukat egy teljesen új, hihetetlenül meglepő irányba viszi, és végül a filmtörténet egyik legnagyobb és legkevésbé kiszámítható fordulatát hozza. Ami addig a történet központi kérdése volt, a fináléban teljesen jelentőségét veszti, helyette egy szédületesen bizarr cselekménysor veszi kezdetét, és a korábbi kérdés egy "hát persze!" felkiáltással talál rá a megfelelő és egyben megdöbbentő válaszra.
Teljes mértékben igazuk van azoknak, akik szerint Otto Preminger remekművet alkotott a Bunny Lake hiányzik című filmmel. Az Evelyn Piper azonos című regénye alapján készült mozi a műfaj minden elvárásnak maximálisan megfelel, sőt messze meghaladja azokat, hisz amikor már azt hisszük, minden titokra fény derült, rájövünk, hogy a film még mindig tartogat váratlan meglepetést. A sötét thrillerek kedvelőinek és Hitchcock-rajongóknak kötelező darab. Nem fognak csalódni.
Györgyi Mónika
